GDZ Ukrajna története 5 fokozat. Tankönyv [Vlasov V.S.] 2013

Sokat látott korában a Duna vízesését. A Fekete-tenger azonban meglepődne ezzel a ragyogással. A császár páncélja ragyogott a napon. Az arany, drágakövek, a hatalmas uralkodó ruházatának legdrágább ruhái meg kellett győzni az oroszok fejedelmét: nem a farkas feladata, hogy oroszlán karmokat készítsen. A bizánci háború hiábavaló: senki nem tudja legyőzni aranyfenségét. És hadd mondják el a büszke Svyatoslavról, hogy elhanyagolja a gazdagságot. Még nem volt a nép között, aki nem csábította meg a császári kard gyémántjait. A császár kielégítően elmosolyodott: úgy döntött, hogy trükköket igényel. Emlékeztetett egy traktúrára, amelynek átadása egy európai palotából a másikba került.

... Valahogy megjelent Sviatoslav Byzantine nagyköveteinek államában. Rengeteg ajándékot hoztak magukkal. Mi nem csak az ékszerek között volt, drága mintás szőnyegekbe csomagolva! Tehát a bizániak tudni akarták, mit szeretett az orosz herceg: arany vagy selyem? Sviatoslav azonban továbbra is közömbös volt a tengerentúli ajándékokkal szemben. A csalódott nagykövetek nem hazatérnek. Amikor tájékoztatták királyukat a kudarcról, parancsolta, hogy küldje Sviatoslav fegyvereit, a bizánci legjobb mesterek kezéből. A herceg herceg hosszú megcsodálta éles szélű kardokat és lándzsákat, köszönetet mondott a királynak. Aztán a király tanácsadói azt mondták: "Ez az ember bolond lesz, mert elhanyagolja a gazdagságot, és veszi a struccokat. Egyetértek a tisztelettel. "

- Valami késleltette az orosz uralkodót - csattant fel a császár egy reflexió szálát, és hirtelen elkomorodott.

Több tetőtér megtörte a Duna hullámait, és gyorsan eljutott a Császári Posta felé.

- Nem érdemes gondolkodni Sviatoslavról? - a császár tanácsadókhoz fordult.

Azok, akik zavarba jöttek, némaak voltak: a béke megkötését követően semmit sem lehetett megtudni a herceg terveiről.

A császár erőteljesen meredt a napos szellemre. A hajót nem különböztették meg többek között. Mindkét oldalon több tíz rower volt, az orosz hadseregek harcoltak a szélben. - Nem, nincs köztük herceg - gondolta a császár, és égő szégyenre érezte magát: az aranyot a Duna hullámai és a saját parasztsága előtt dicsekedte.

Az ezüst antimon egy pillanatra énekelte a "Út a császárhoz" szlogenet, és a fényűző megtiszteltetés a Dunától.

- Állj fel! - a kis katonai önkormányzat vezetője, a császári sorrendben, a folyó partján.

- Ő, Sviatoslav, egy hajón, tegyen egy lapátot és vár egy találkozóra!

... A birodalmi kronista gyorsan felírta a 971-es nap kalandjait: "A szkjatoslav mérsékelt magasságú, nem túl alacsony és nem túl magas, bozontos szemöldökkel és világos kék szemekkel, pufókkal, bezborody, vastag, túl hosszú haja a felső ajak felett (bajusz). A feje teljesen meztelen volt, de az egyik oldalon egy hajvonalat lógott - a nemzetség nemességének jele. Erős nyak, széles mellek és a test többi része elég arányos. Elég keménynek és vadnak tűnt. Egy fül díszített arany fülbevalóval, díszített aranykék és két gyöngy. A ruhák fehérek voltak, és csak tisztaságban különböztek meg. A lovasok padján ülve beszélt a császárral a béke körülményeiről és elindult a partról.

- Várj, Sviatoslav, a büszkeséged és a győzelem az aranyomért tönkremegy! - zavartalanul ráncosodott a császár ajkai, a herceg hajók után, amelyek gyorsan elolvadtak a kék ködben.

- Hívja Theophilust és készítsen egy zsákot a legjobb aranyból!

Abban a pillanatban Theophilus, egy buzgó és hízelgő rabszolga, a császár előtt állt, és hallgatta rendjét:

- Menj Pechenegh Khan Kuri-hoz, adj neki nekem ezt az ajándékot, és mondd, hogy Svyatoslav egy kis feleséggel visszamegy Oroszországba.

"Lássuk, mit érdemes az orosz kardok és a nagylelkű figyelmeztetés" Megyek veled ", akivel te, herceg, elment az ellenségre - mentálisan ítélte a herceg-harcosot a császárnak ...

A Duna számos része elárasztotta a Fekete-tengert, de még mindig van egy legenda arról, hogy a Dnyipro-zátonyok Svyatoslav Herceg herceg megrendeléseivel ártatlanul megölték. Őkről azt mondják: „Ne szégyenítsd meg n földjét, mert a csontjaira feküdt. A halottak nem tudják, hogy szégyen!